Hallgatózás a tüdő felett

Mi az auskultáció?
Az auskultáció az technika, amelyet számos egészségügyi szakember (pl. orvosok és ápolónők) végeznek fizikális vizsgálat során, hogy meghallgassák a test belső hangjait, például a szívhangokat , a tüdőhangokat és a bélhangokat .
A sztetoszkópnak két oldala van, egy harang és egy membrán. A sztetoszkóp membránja a nagyobb, lapos oldal, és jellemzően a szívben, a tüdőben és a hasban előforduló normál magas hangok, valamint az esetlegesen előforduló rendellenes hangok (pl. s2 hasadása a szívben, recsegések) hallására szolgál.

Hogyan végezzük az auskultációt?

Az auszkultációt úgy végezzük, hogy egy sztetoszkópot vagy egy, a test belső hangjainak meghallgatására szolgáló orvosi műszert a testre helyeznek a test különböző helyeire, amelyek megfelelnek a test különböző szerveinek . Az auszkultációt általában csendes, meleg, privát környezetben végzik. Amíg az egyén mély levegőt vesz , az egészségügyi szakember meghallgatja a szív-, tüdő- és bélhangokat a mellkas elülső és hátsó (azaz elülső és hátsó) oldalán, valamint a mellkas elülső oldalán.

A sztetoszkópnak két oldala van, egy harang és egy membrán . A sztetoszkóp membránja a nagyobb, lapos oldal, és jellemzően a szívben, a tüdőben és a hasban előforduló normál magas hangok, valamint az esetlegesen előforduló rendellenes hangok (pl. s2 hasadása a szívben, recsegések) hallására szolgál.

Melyek a tüdő auszkultációs pontjai?

A tüdő auskultációs pontjai egybeesnek a hallott légzési hangokkal, és magukban foglalják a légcső körüli területet, az 1. és 2. bordaközi területet a mellkas elülső és hátsó oldalán, valamint az egyes oldalsó tüdőmezőket. A tüdőt meghallgató egészségügyi szakember végighallgatja a belégzés és a kilégzés teljes ciklusát (azaz a belégzést és a kilégzést ) létraminta segítségével, vagy meghallgatja ugyanazt a helyet a jobb és a bal oldalon is, mielőtt megváltoztatná az auskultáció helyét. Ez a létraminta vagy Z-vonal technika lehetővé teszi a hallgató számára, hogy összehasonlítsa a tüdő különböző oldalait, valamint a különböző lebenyeket. Hallgatás közben a szakember figyeli a normál és rendellenes légzési hangokat.

A normál légzési hangok közé tartoznak a bronchiális, bronchovezikuláris és hólyagos tüdőhangok. A bronchiális légzési hangok hangos, magas hangok, amelyek a legjobban a légcső felett hallhatók a mellkas elülső részén és a tarkó alatt, a mellkas hátsó oldalán. Ezek a hangok akkor keletkeznek, amikor a levegő áthalad a légcsőben .

A bronchovezikuláris légzéshangok közepes hangok. A legjobban az 1. és 2. bordaközi térben hallhatók a szegycsont mellett a mellkas elülső oldalán és a lapockák között a mellkas hátsó részén. Ezek a hangok akkor keletkeznek, amikor a levegő áthalad a tüdő nagy légútjain.

A hólyagos légzési hangok lágy, mély hangok, amelyek a legjobban a tüdőmezők egészében hallhatók, beleértve mindkét tüdő felső, középső és alsó részét. Ezeket a hangokat a tüdőben lévő kisebb légutakon áthaladó levegő hozza létre.

Melyek a legfontosabb tudnivalók az auszkultációról?

Az auszkultációt úgy végezzük, hogy egy sztetoszkópot vagy egy, a test belső hangjainak meghallgatására szolgáló orvosi műszert a testre helyeznek a test különböző helyeire, amelyek megfelelnek a test különböző szerveinek . A sztetoszkóp membránja a nagyobb lapos oldal, és általában normál magas hangok hallására szolgál, a sztetoszkóp harangja pedig a sztetoszkóp kúp alakú oldala, amelyet általában alacsony hangok hallására használnak. A szív 5 auskultációs pontja a szívbillentyűk körüli központjában található , beleértve az aorta- , a pulmonális-, a tricuspidalis- és a mitrális billentyűt, valamint az Erb-pontnak nevezett területet. A tüdő auskultációs pontjai egybeesnek a hallható légzési hangokkal, és magukban foglalják a légcső körüli területet , az 1. és 2. bordaközi területet a mellkas elülső és hátsó oldalán, valamint kétoldalúan a teljes tüdőmezőt.

A hallgatózást követően az eredményt dokumentáljuk a vizsgálati lapon és ha eltérést találunk, külön jelezzük. A terápiát ennek megfelelően alakítjuk, ha szükség van beavatkozásra. Ekkor viszont a beavatkozást követően is végzünk vizsgálatot és összehasonlítjuk a talált képet az iniciális vozsgálatkor találtakkal. Így a terápia hatékonyságát is monitorozni tudjuk.

Normál hallgatózási lelet

A vezikuláris tüdőhangok a leggyakoribb hallható hangok, amelyek általában a mellkasfal nagy részén hallhatók. Ezek a hangok alacsony vagy közepes hangintenzitásúak (hangerő), alacsony hangmagassággal (200-600 Hz) és susogó minőséggel. A kilégzési idő alatt a hang intenzitása valamelyest csökkenhet. A belégzés és a kilégzés (I:E) aránya általában 3:1.

Bronchiális normál hallgatózási lelet

A bronchiális légzéshangok üreges, csőszerű hangok, amelyek magasabbak a hólyagos hangokhoz képest. Hallhatók a légcső felett és elölről a szegycsont mindkét oldalán, a másodiktól a negyedik bordaközig. Hátulról, a csigolyák mentén a harmadiktól a hatodik bordaközig.

A sztetoszkóp membránját kell használni ezekhez a légzési hangokhoz. A hangban határozott szünet van az inspiráció és a kilégzés között. Az I:E arány 1:3 körüli.

Szörtyzörej

A szörtyzörej olyan tüdőhangok, amelyeket a nagy légutakban lévő folyadékok vagy váladékok okoznak. Gyakran horkoló, gurgulázó vagy csörgő/szörcsögő jellegűek. Elsősorban a kilégzéskor hallhatók, de egyes betegeknél az inspiráció során is megjelenik. (szívelégtelenség, pangás, asthma cardiale, oedema pulm.)

Crepitatio

A finom recsegések rövid, nem folyamatos, pattogó, magas légzési hangok. Ezek a hangok hasonlóak a tépőzárak széthúzásának vagy a celofán gyűrődésének hangjához. Repedések jelenhetnek meg a belégzési ciklus során. Általában tüdőgyulladásra jellemzőek. (crepitatio indux/redux)

Stridor

A Stridort a beszűkült vagy elzárt felső légúton átáramló levegő hozza létre. Az extubált betegek 10-20%-ában fordul elő. A Stridor egy hangos, magas hangú kukorékoló légzési hang, amelyet belégzéskor hallunk. A stridor a légzési ciklus során is előfordulhat, különösen, ha az állapot rosszabbodik. Gyakran sztetoszkóp nélkül hallható. A stridor okai az elzáródások, pertussis, krupp, epiglottis, aspirációk.

Zihálás

A beszűkült hörgőn átáramló levegő zihálást okoz. Ennek megfelelően ezeknek a hangoknak a legnagyobb hangintenzitása a központi légutak felett vagy azok közelében hallatszik.

A zihálás olyan járulékos tüdőhang, amely váladékkal, akadályokkal, daganatokkal vagy légúti kompresszióval jár. Ezek folyamatos hangok zenei minőséggel. A magas hangú zihálás nyikorgó tulajdonságú, míg az alacsony hangú zihálás a horkoláshoz vagy a nyögéshez hasonlít. A légzési ciklusnak a zihálás által elfoglalt aránya nagyjából megfelel a légúti elzáródás mértékének.

A zihálást aszerint is osztályozzák, hogy mikor jelennek meg a légzési ciklusban, pl. belégzési zihálás vagy késői kilégzési zihálás. Ezenkívül figyelembe kell venni a hangminőséggel kapcsolatos információkat (mono- vagy többszólamú). Ezek a jellemzők a Köztes tüdőhangok modulban találhatók.

Pleurális dörzszörej

A pleurális dörzsölések csikorgó vagy reszelő hangok. A hang olyan, mintha bőrrel érintkezne, vagy friss havon sétálna egy hideg napon. A köhögés nem változtatja meg a hangot.

A mellhártya dörzsölése akkor keletkezik, amikor két gyulladt felület egymás mellett elcsúszik, például mellhártyagyulladás esetén. Az auskultáció során próbáljon meg azonosítani egy adott pontot a mellkasfalon, ahol a pleurális dörzsölések a leghangosabbak. Ezek a hangok a páciens mellkasának mozgásával jelentkeznek, és megszűnnek, amikor a beteg visszatartja a lélegzetét. Megjelennek az inspiráció és a lejárat után. Ha a hang akkor is folytatódik, amikor a páciens visszatartja a lélegzetét, akkor szívburok súrlódása lehet.

Agonális légzés

Vagy más néven terminális légzés/gaspolás a keringésmegállás során észlelhető „légzés” amely során valódi légmozgás nem észlelhető és gázcsere sem történik. Felismerése nagyon fontos. Jellegzetessége a halakhoz hasonló tátogás szerű szájmozgás, a mellkaskitérés ugyanakkor elmarad.

Croup

A croup vagy laryngotracheobronchitis egy légúti betegség, amely elsősorban az 5 év alatti gyermekeket érinti. Ugató köhögés és rekedt hang jellemzi, ami gyakran légzési nehézséget okoz.

A croup-ot orrdugulás vagy orrfolyás és/vagy láz előzheti meg. Ahogy a felső légutak (légcső és gége) begyulladnak és megduzzadnak, a légzés rekedt és zajos lesz.

A croup jellegzetes hangjai könnyen felismerhetők. Légzés közben magas hangú, durva hangokat ad ki, és a köhögés gyakran ugató fókához/kutyához hasonlít.

Az ugató köhögés mellett a croup megjelenése belégzési stridort, magas hangot belégzéskor és durva tüdőreccsenést mutat. A köhögés jellemzően éjszaka rosszabb, és zihálás is kísérheti. A croup-ot általában vírusfertőzés okozza, amely a gége és a légcső megduzzadását eredményezi, ami légúti gyulladáshoz és légzési nehézségekhez vezet. Értékelásábem segít a Croup-score